„Minden rendben van.” „Majd megoldom.” „Nézd a jó oldalát!” – Ismerősek ezek a mondatok? Lehet, hogy másoknak mondod őket, de az is lehet, hogy saját magadat próbálod velük megnyugtatni, amikor valójában egyáltalán nincs minden rendben.
Sokszor úgy érezzük, hogy erősnek kell maradnunk, nem szabad panaszkodnunk, és minden helyzetben meg kell találnunk a pozitívumot. Csakhogy a folyamatos pozitív hozzáállás is fárasztó lehet, különösen akkor, ha közben meg sem engeded magadnak, hogy megéld azt, amit valójában érzel.
1. Amikor a pozitív hozzáállás újabb teher lesz
Biztosan volt már olyan napod, amikor semmihez sem volt kedved. Fáradt voltál, valami bántott, vagy egyszerűen csak eleged lett mindenből.
Aztán eszedbe jutott, hogy nem kellene ennyire negatívnak lenned. Másoknak is vannak problémáik. Össze kellene szedned magad, és inkább arra figyelni, amid van.
Így az eredeti nehézség mellé még egy újabb teher kerül: már nemcsak rosszul érzed magad, hanem azért is rosszul érzed magad, mert rosszul érzed magad.
Pedig az érzéseid nem attól lesznek kevésbé valósak, hogy megpróbálod félretenni őket.
A pozitív gondolkodásnak lehet helye az életünkben, de nem kell minden helyzetre ezt erőltetnünk. Néha nem megoldásra, biztatásra vagy új nézőpontra van szükségünk, hanem egyszerűen arra, hogy elismerjük: most nehéz.
2. Nem kell minden helyzetben erősnek lenned
Sokan megtanulják, hogy a nehéz érzéseket jobb elrejteni. Talán gyerekkorukban azt hallották, hogy ne sírjanak, ne hisztizzenek, vagy ne csináljanak ekkora ügyet valamiből.
Felnőttként aztán természetessé válhat, hogy akkor is mosolyognak, amikor legszívesebben sírnának. Akkor is azt mondják, hogy minden rendben, amikor segítségre lenne szükségük. És akkor is továbbmennek, amikor valójában pihenniük kellene.
Idővel már nem is feltétlenül mások várják el tőlük, hogy erősek legyenek. Ők maguk érzik úgy, hogy nem engedhetik meg maguknak a gyengeséget.
Pedig az erő nem azt jelenti, hogy soha nem vagy rosszul. Azt is jelentheti, hogy felismered, mi zajlik benned, és nem próbálod mindenáron elrejteni.
Lehet egyszerre hálásnak lenned azért, amid van, és szomorúnak valami miatt. Szeretheted az életedet úgy is, hogy közben vannak benne nehéz időszakok.
A kettő nem zárja ki egymást.
3. Mi történik, ha folyton elnyomod az érzéseidet?
Ha rendszeresen félretolod a kellemetlen érzéseidet, attól még nem biztos, hogy megszűnnek. Előfordulhat, hogy csak később, más formában jelennek meg.
Például:
- Azt mondod, nincs semmi bajod, miközben egyre feszültebb vagy.
- Mindig mások igényeit helyezed előtérbe, mert nem szeretnél csalódást okozni.
- Nem kérsz segítséget, mert úgy érzed, mindent egyedül kell megoldanod.
- Elvicceled azt, ami valójában fáj, mert kényelmetlen lenne beszélni róla.
- Bűntudatod van a pihenés miatt, mert úgy érzed, előbb mindent el kell intézned.
Ezek önmagukban nem jelentik azt, hogy baj van veled. Lehetnek olyan megszokott reakciók, amelyek valamikor segítettek alkalmazkodni a környezetedhez.
A kérdés inkább az, hogy ma is valóban segítenek-e neked, vagy már inkább megnehezítik az életedet.
4. Nem minden érzést kell azonnal megoldanod
Amikor valami rosszul esik, gyakran rögtön tenni akarunk valamit. Meg akarjuk érteni, meg akarjuk változtatni a helyzetet, vagy gyorsan túl szeretnénk lenni az egészen.
Pedig néha az első lépés nem a megoldás keresése, hanem annak felismerése, hogy mit érzünk.
Próbáld ki, hogy egy nehezebb pillanatban felteszel magadnak három egyszerű kérdést:
- Mit érzek most valójában? Szomorúságot, dühöt, csalódottságot, félelmet vagy talán kimerültséget?
- Mire lenne most szükségem? Pihenésre, egy kis egyedüllétre, megértésre vagy segítségre?
- Mit mondanék egy barátomnak, ha ő lenne most ebben a helyzetben?
Nem kell rögtön választ találnod mindenre. Már az is segíthet, ha nem próbálod azonnal megmagyarázni vagy megkérdőjelezni azt, amit érzel.
Nem kell magadat meggyőznöd arról, hogy nincs okod szomorúnak lenni. Elég, ha elismered, hogy most szomorú vagy.
5. Az őszinteség nem gyengeség
Őszintének lenni az érzéseiddel nem azt jelenti, hogy mindenkinek mindent el kell mondanod, vagy hogy minden helyzetben az érzelmeidnek kell irányítaniuk a döntéseidet.
Azt jelenti, hogy magad előtt nem kell megjátszanod, hogy minden rendben van.
Mondhatod azt, hogy „most elfáradtam”. Azt is, hogy „ez nekem rosszul esett”, vagy hogy „most nem tudok erre igent mondani”.
Nem kell minden érzésedet megindokolnod, és nem kell bizonyítanod, hogy jogosan érzed azt, amit érzel.
Az érzéseid információt adhatnak arról, hogyan éled meg a helyzeteket, mire van szükséged, és hol húzódnak a határaid. Érdemes meghallgatni őket, még akkor is, ha nem mindig kellemesek.
Ha pedig azt veszed észre, hogy szinte automatikusan elrejted a valódi érzéseidet, érdemes megvizsgálni, honnan ered ez a szokás. Néha olyan régi minták állnak mögötte, amelyek miatt úgy érezzük, csak akkor vagyunk elfogadhatók, ha erősek, kedvesek vagy mindig pozitívak vagyunk.
Ezeket a mintákat fel lehet ismerni, és idővel új reakciókat is kialakíthatsz.
Nem kell ma is mindent jól viselned
Nem kell minden helyzetben a jó oldalát nézned. Nem kell minden nehézséget mosolyogva fogadnod, és nem kell mindig azt mondanod, hogy minden rendben van.
Vannak napok, amikor jól érzed magad, és vannak, amikor nem. Ettől még nem vagy hálátlan, gyenge vagy negatív ember.
Néha az a legfontosabb, hogy ne próbáld jobban érezni magad, mint ahogyan valójában érzed magad.
Kezdésként elég lehet, ha legközelebb nem azt mondod automatikusan, hogy „minden rendben”, hanem őszintén megfogalmazod magadnak, mi van benned.
Nem kell rögtön megoldanod. Először elég, ha meghallod magad.