Ugye ismerős a mondat: „Áh, nincs semmi baj, csak egy kicsit sok most a stressz, majd megoldom…”?

Valahogy úgy szocializálódtunk, hogy a mindennapi apró elakadásokat, a fáradtságot, vagy a döntési képtelenséget „illik” egyedül elcipelni a hátunkon. Azt gondoljuk, lelki vagy mentális segítőhöz csak akkor szabad fordulni, ha már teljesen összecsaptak a fejünk felett a hullámok.

De mi lenne, ha nem várnád meg, amíg betemetnek a dolgok?

A fogorvoshoz sem akkor érdemes elmenni, amikor már aludni sem tudsz a fájdalomtól, és az autódat sem akkor viszed szervizbe, amikor leállt a motor a sztráda közepén.

A mentáltréning nem tűzoltás. Nem kell megvárnod a kiégést vagy a teljes mentális kimerültséget ahhoz, hogy időt és figyelmet szánj magadra.

Miben változnak meg a mindennapjaid, ha már az első elakadásnál segítséget kérsz?

• Könnyebbé válnak a hétköznapok: Nem görgeted magad előtt a feldolgozatlan feszültséget, így marad energiád arra is, ami valóban örömet okoz.
• Gyorsabban és tisztábban döntesz: Nem rágódsz hetekig egy-egy problémán, mert megtanulod kívülről, tisztán látni a helyzetedet.
• Megelőzöd a „nagy bajt”: Olyan eszköztárat kaphatsz a kezedbe, amivel a jövőbeli stresszes helyzeteket is sokkal gördülékenyebben kezeled.

A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem a megelőzésé. Nem kell egyedül cipelned mindent csak azért, mert „még bírod”.

Te mióta halogatsz egy olyan döntést vagy elakadást, amit már most könnyebb lenne kibogozni?